1.fejezet - Megígéred?..*

Szomorú vagyok, mert a Prológushoz nem kaptam egyetlen kommentet sem. De azért itt van az első fejezet. ;cc

Valentin napon szeretek a szabadban sétálni, jó látni hogy az emberek boldogok, és szeretik egymást. Akár kicsik, akár nagyok. A nagyszüleim, még egészen kicsi korukban ismerték meg egymást, és máig együtt vannak, akármi történt, az ő szerelmük mindent túlélt.

-Min gondolkozol? -szorította meg kicsit kezemet kedvesem, hiszen együtt sétáltunk a parkban. Szeretném, ha a mi szerelmünk is olyan hosszú életű, és boldog lenne mint az övék.

-Umm..semmi érdekesen. -mosolyogtam fel rá, és egy padra mutattam. -Leülünk?

-Szeretnél?

-Uhum. -hümmögtem, Harry pedig a padhoz húzott, leültünk, és átkarolt. Már lassan 3 éve lesz, hogy először "megcsókolt" a naplementében. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, addigi életem legszebb estéje volt.

-Boldog Valentin napot szerelmem. -nyomott egy puszit az arcomra, én pedig szélesen elmosolyodtam, és felé fordítottam a fejem. Szemeiben ugyanazt a csillogást véltem felfedezni, mint ami mindig felgyúl ha ránézek.

-Neked is. -hajoltam hozzá közelebb, szinte már ajkaiba mormoltam a szavakat, majd megcsókoltam. 

Édes, telt ajkai elképesztő hatással voltak testemre. Minden egyes érintésétől, minden egyes percben egyre jobban szeretem.

-Mit szeretnél szülinapodra? -kérdezte miután elváltunk, ajkaira egy féloldalas mosoly ült, ujjainkat összekulcsolta, és ölébe tette.

-Hogy velem legyél. -mosolyogtam bután, Harry elnevette magát, és megpuszilta a hajamat.

-De komolyan. -vigyorgott -Mit kérsz a szülinapodra?? az ember csak egyszer 17 éves.

-Na jóó. -kuncogtam -Valami apróságot, nem akarok nagy ajándékot, tudod hogy nem szeretem a szülinapomat. -simítottam fülem mögé egyik hosszú barna hajtincsemet, s összekulcsolt kezünket kezdtem tanulmányozni.

-Már tudom is, hogy mi lesz az. -ölelt magához, és felhúzott a padról. -Mennem kell, mert ki szeretném választani a tökéletes ajándékot. -adott egy puszit, majd hátat fordított, és elindult a buszmegálló irányába. Még egyszer hátra nézett, és intett, majd lefordult a sarkon, és nem láttam tovább.

Nem volt kedvem egyedül ücsörögni, úgyhogy elindultam hazafelé.

-Lexaaaa -kiabált utánam valaki, majd lefékezett mellettem legjobb barátnőm, Lona.

-Mizu? Nem láttalak máár..vagy 3 napja -öleltem meg, és tovább sétáltunk.

-Tudod hogy van ez, most főként a karrieremre koncentrálok, és sok dolgom van. -vigyorodott el, és vörös hajába túrt. Lonát körülbelül 5 éve mondhatom a legjobb barátnőmnek, de az utóbbi időben nem láttam valami sokat, mert mint kiderült, csodás hangja van, és igyekszik betörni az énekesek közé, ami nagyon is jól megy neki. Már volt néhány kisebb koncertje, és a rajongóinak a száma meghaladja a 8 ezret.

-Át jössz kicsit? Csaphatnánk egy csajos estét, úgy is holnap lesz a szülinapom. -láttam rajta, hogy tiltakozni szeretne, de mielőtt megszólalhatott volna, lecsaptam. -Léciiiiiiii kérlek Lonaaa. Olyan régen nem voltál már nálunk, és ezt kérem tőled szülinapomra jó??

-Okééé..bár ezért a managerem még meg öl, de rendben. Gyorsan haza megyek egy kis cuccért, aztán 2 óra múlva megyek oké?? -mosolygott rám, kék szemei arcomat pásztázták.

-OKéss. -közben odaértünk a házunkhoz, elköszöntünk, én pedig felmentem a szobámba, mert egyedül voltam otthon. Neteztem egy kicsit, de nem volt semmi érdekes se facebookon, se twitteren, úgyhogy kikapcsoltam a laptopomat, és felhívtam Harryt.

-Szia kicsim mond -hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Szia. Merre jársz? -vigyorodtam el, kíváncsi voltam, hogy még mindíg az ajándékomat intézi-e.

-Most fizettem ki az ajándékodat. -nevetett, nyilván rájött, hogy miért is hívtam.

-Remélem nem valami rohadt nagy valami -röhögtem saját értelmetlenségemen.

-Szerinte örülni fogsz neki Ash.

-Uram isten..senki sem hív Aashlynnek a nagyin kívül, mi ez??? -lepődtem meg, mert vagy Lexának, vagy kicsimnek, vagy szerelmemnek hív.

-Most ez jött na. -nevetett.

-Megígérsz nekem valamit? -mosolyogtam, s pólóm szélét kezdtem birizgálni.

-Persze. -hangja vidámságról árulkodott, sosem akartam, és nem is akarok vele semmit sem megígértetni, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy muszáj lesz.

-Velem maradsz?? Kérlek soha ne hagyj el Harry. -annyira szeretem. Vele töltöttem az egész gyerekkoromat, és nem szeretnék tőle el válni, soha soha soha.

-Persze, de valami gond van, hogy ilyet kérdezel?? -kérdezte komolyan, és hallottam ahogy felszállt a buszra.

-Nem semmi. De megígéred?

-Megígérem, hogy örökre veled maradok. -mondta, és a háttérben hallottam a halk recsegést, miszerint a busz elindult.

-Köszönöm. -vigyorodtam el, megnyugtatott a tudat, hogy örökké itt lesz nekem. -Akkor holnap látlak Szeretlek Sziaa.

-É..Én is sziaa Lex. -köszönt zavartan, majd leraktam a telefont.