Prológus ~.

Hát sziasztok :D

Új bloggal jelentkezem, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :) NekemtetszikxD

Szóóval..itt a prológus, és ha minden jól megy, bár általában nálam semmi sem megy jól.. Akkor holnap hozom az első részt is..jahh igen..ez olyan hosszúbevezetőizé xd vagymiaszösssz o.O'

Jó olvasást.!:)

-Harry, Harry -kiáltottam csilingelő hangomon, ujjaimat pedig még szorosabbra zárta össze úgy, hogy a tenyereim között maradjon egy kis hely.

-Itt vajok, mi az Alexandra? -futott oda hozzám apró lábain Harry a kert másik végéből. Még nem tudta ki mondani a gyé betűt.

-Nézd milyen sép katica. -na igen..sép, mivel nekem az esszel vannak problémáim. De azt hiszem, hogy ez elnézhető, mivel még csak 4 évesek voltunk. Szétnyitottam a kezeimet, s a katica felmászott a kézfejemre. Harry barátom gyermeki ártatlansággal bűvölte, majd ujjait nyújtotta, hogy megérinthesse, ám a katica hirtelen elrepült.

-Nee -visítottam vékonyka hangon, s szomorúan integettem a katicám után.

-Semmi baj Alexandra, keresünk másikat. -fogta meg kezemet Harry, hatalmas szemekkel nézett rám.

-Oké. Aki előbb fog egyet, azé lesz a nyami. -nyaltam meg a számat anyukám finom epres sütijére gondolva.

-Okkké. -Tapsikolt, és ugrált egyszerre Harry, kilátszódtak kicsi fogai miközben nevetett.

-Eeegy..kettőőő...három. -mondtam gyorsan, s visítva rohantunk a bokrok felé, ahol valószínűleg a katicákat találtuk.

**10 évvel később**

-Harry Styles! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? -röhögtem, miután legjobb barátom a víz felszínére bukkant, elég érdekes fejjel. Éppen az előbb nagyban magyarázott valamit, a következő pillanatban pedig már a vízbe pottyant.

-Haha..nagyon vicces. -durcázott, s a csónakunk felé kezdett úszni. Egyik kezével megkapaszkodott a szélében, másikat pedig felém nyújtotta.

-Segítenél Lexa? -kérlelt aranyosan, s édesen elmosolyodott.

-Hát persze -kuncogtam, s ráfogtam a kezére. Egy hatalmasat rántott rajtam, mire én visítva, és fejjel előre borultam utána a vízbe.

A langyos víz villámcsapásként ért, karjaimmal nagyokat csaptam a vízbe, hogy minél előbb ki kerüljek a 'habok közül'.

-Háááhh úristen, ilyet még egyszer ne merj csinálni.! -fulladoztam még mindíg, immár a felszínen, s egy hirtelen mozdulattal lefröcsköltem Harry-t, aki jót vidult szenvedésemen.

-Ezt most miért? -kiáltott, s karjait vigyorogva tárta szét.

-Mert -zártam le a témát, visszamásztam a csónakba, utánam pedig Harry.

Gyorsan megszáradtunk, hisze nyár volt, és elképesztő meleg.

-Nem kéne már menni?? -Fordultam Harry felé, de ő a távolba nézett, lábait összekulcsolva ábrándozott.

-Maradjunk még..nézzük meg a naplementét. -mondta elgondolkodva, bólintottam, majd úgy helyezkedtem, ahogy ő, s én is a lemenő napot kezdtem nézegetni. 

Gyönyörű volt, ahogy a narancssárga, szinte már vöröses nap sötét rózsaszínre, és lilára festette az égboltot, az előttünk lévő víz nyugodt felszínén pedig megjelent az aranyhíd.

-Csoda szép nem igaz?? -ölelt át Harry, én pedig rákaptam fejemet. Arcomat fürkészte nagy szemeivel, ujjai derekamat cirógatták. Sosem ért még így hozzám.

-Umm..igen, az. -merültem el tekintetében. Szemei ajkaimat nézték, majd lassan közelíteni kezdett arcával. Meglepődtem, nem tudtam mit csináljak, de ajkai már enyémeken voltak. Egy hosszú puszit adott, majd szorosan magához ölelve néztük tovább a naplementét. Akkor jöttem rá, hogy Harry nem csak a legjobb barátom, hanem az is, akiért a szívem dobog.

***

Na milyen lett?? :DD Komikat kérek szépen :))

xoxo: Fabiii